Life is Strange

Forrás: https://i.ytimg.com/vi/a6ujV3ywads/maxresdefault.jpg

Hosszú idő elteltével most egy rendkívüli poszt következik, mivel egy videojátékról írok, melynek címe Life is Strange. Úgy érzem, hogy a témája okot ad arra, hogy a blogomban megírjam a vele kapcsolatos véleményemet, de vehetjük úgy is a dolgot, hogy ez csak ürügy. Már a legelején leszögezem, hogy ritkán tapasztaltam életemben olyan magával ragadó élményt és érzelmi hullámvasutat, amelyet ez a fantasztikus játék nyújtott számomra, és nálam ezzel elnyerte a dobogós helyezést a legjobb videojátékok listáján. Ez már nem is mondható igazán játéknak, inkább egyfajta interaktív filmsorozatnak, de technológiája miatt a videojátékok kategóriájába soroljuk. Az öt részes eposz első része 2015 januárjában jelent meg, a fináléja viszont csak októberben, vagyis több hónap telt el az egyes epizódok között. Aminek igazán örültem, hogy PC-re is elérhetővé tették, tehát nem valamelyik konzol exluzivitásával adták ki.

Forrás: http://www.hardcoregamer.com/wp-content/uploads/2015/05/11090994_400004836857847_9006771420291424738_o.jpg

A történetéről nem is akarok sokat mondani, hiszen csak el kell kezdenünk a játékot. Dióhéjban annyit árulok el, hogy hasonlít a Pillangó-hatás című filmhez, mivel a történet főhőse itt is képes manipulálni az időt, így ha valamit elrontott, akkor még visszacsinálhatja, és más döntést hozhat, remélve, hogy annak jobb kimenetele lesz. Ez az időtáv lehet pár másodperc, vagy akár ennél sokkal hosszabb is. Ám legyen ennyi elég a betekintőből. A történések végigkísérése, illetve a beavatkozás során úgy éreztem, hogy egyszerre olvasok könyvet, nézek filmet és játszok, ez az élmény pedig nem mindenhol adatik meg. Bizony, úgy tűnik, hogy lassan már olyan időket élünk, ahol ez a három tényező eggyé válik. Mindehhez még a nosztalgia érzése is párosult, hiszen az irányítandó, nem is olyan átlagos főhősnő, akinek neve Max, egy középiskolai diák. Vele már a legelején iskolapadba kerülünk, válaszolgatunk a tanár kérdéseire, és egyéb interakciókat végezhetünk, például készíthetünk selfie-t régi polaroid fényképezőgéppel, amit a tanár viszont nem hagy szó nélkül. Minden rész egy nap eseményét dolgozza fel, tehát öt nap alatt játszódik a sztori. A forgatókönyvírók nagyon remekeltek, hiszen sablonos elemeket alig találni, fordulatos és drámai cselekményeket, remekül eltalált dialógusokat viszont igen. Még a mozifilmekkel és a tévésorozatokkal összehasonlítva is kimagasló munkát végeztek, ráadásul a befejezés is teljesen rendben van.

Forrás: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKdcOOsuehahsZBBE7sq_AmtUFabHkKzz20xwKFyfhhizYtcZgsGwzjKsyC2BAsu0xqdRHQj6QMnQejOrap6nGHd-3YsjSJO6VlNEvWLYJ09JG1TpZhlKxSNfO7YhTKYi52Y4AlpUVR1Kn/s1600/2015-02-06_00016.jpg

A téma, amely miatt elkezdtem erről a játékról (vagyis inkább interaktív filmsorozatról) cikket írni a blogomban, az az információs technológia használata és hatása, ami a Life is Strange-ben bőven megmutatkozik. Max rendelkezik saját okostelefonnal, amellyel üzenhet a szüleinek, osztálytársainak és barátainak. Bepillanthatunk az ő és mások számítógépébe, mindenki közösségi profiljára ránézhetünk, és hasonlók. Ám a főhősnő még ennél is tovább megy, mivel vele együtt tanúja lehetünk internetes trollkodásoknak, a közösségi média eszközeivel történő zaklatásnak, visszaélésnek, az áldozatot hibáztató hozzáállásoknak is, és ha kedvesek vagyunk, közbe is avatkozhatunk. Ezenkívül a kamaszok mindennapos problémái is jelentkeznek, legyen szó barátságról, szerelemről, nemkívánatos terhességről, partidrogokról, és így tovább. Emellett bizarr környezeti jelenségekre is figyelmesek lehetünk, például a történetet indító hatalmas tornádón kívül nyári hóesésnek, napfogyatkozásnak, bálnák pusztulásának, ami legyen bármennyire is irreális, jól rávilágít a környezetszennyezés következményeire, ezért a sztori szempontjából teljesen logikus. Ezek az elemek számomra örvendetesek, mivel felhívják a figyelmet a problémákra és azok következményeire, amelyek különös hangsúlyt kapnak, tekintve, hogy a videojáték műfaj jeles képviselői tárják elénk.

Forrás: http://www.gamestm.co.uk/wp-content/uploads/2015/03/lifeisstrange_screenshot_victoriasroom_embargo30_1422371034.01.20150_01.jpg

Grafikáját tekintve látszik a játékon, hogy a készítők nem akartak maximális élethűséget kihozni belőle, ezzel nekem viszont nincs semmi bajom, hiszen sajátos hangulata és egyedi látványvilága van, és ez így van rendjén. A környezet a legapróbb részletekig ki van dolgozva, így remekül eltalálták az iskola, a kollégium, az otthonok, a vendéglátóhelyek és a nyilvános helyek hangulatát, emellett van sok popkulturális utalás és sulis szleng. Érdemes körülnézni, olvasgatni a plakátokat, brosúrákat, internetes bejegyzéseket, dokumentumokat, hiszen sok érdekes információt és poént fellelhetünk, és sok mindent megtudhatunk a szereplőkről, a tanárokról, a barátokról és az ellenségekről, valamint azok kapcsolatairól. Természetesen mellékszereplőkkel is szóba elegyedhetünk, és e téren is tisztességes munkát végeztek a fejlesztők, hiszen minden karakternek megvan a maga jelleme, nekünk pedig folyamatosan változik a megítélésünk velük szemben, hiszen lehet, hogy ellenszenvesből pozitívba fordul, aztán meg vissza. A technikai résszel kapcsolatban csak egyetlen negatívumot tudok felróni, mégpedig az ajakszinkront, vagyis azt, hogy a szájmozgás nincs összhangban a beszéddel, de annyi baj legyen, az összhatást tekintve ezt talán meg lehet bocsátani.

Forrás: https://i.ytimg.com/vi/bMxetvCzTcQ/maxresdefault.jpg

Nem utolsósorban a játék újrajátszási faktora elég magas, hiszen kíváncsiak lehetünk, hogy a különböző döntéseinknek (legyenek akár jelentéktelennek tűnők, például egy elejtett szófordulat vagy egy elmulasztott telefonhívás) milyen következményei vannak, mert bizony nemcsak egy epizódon belül, de több rész után is van hatásuk. Jól kell vigyázni az elhatározásainkkal, még akkor is, ha úgy gondoljuk, hogy csak jót teszünk velük, mert ahogy mondani szokták, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Mindenkinek, még azoknak is, akik távol állnak a videojátékok világától, szívből ajánlom, hogy próbálják ki, nem pusztán azért, mert a teljesen kezdők számára is könnyen irányítható, hanem maga a történet és a hangulat számukra is magával ragadó lehet. Nem kell benne senkit sem megölni, pontokat szerezni, szerepjátékos képességeket fejleszteni, és így tovább, ahogy az általában a videojátékoknál szokott lenni. Viszont vannak benne fejtörős és nyomozós részek is, de nem vitték őket túlzásba. Mellesleg, ki nem akarta volna a legszívesebben visszacsinálni a dolgokat a valóságban, ha valamit tönkretett, vagy kínos és megalázó szituációba került? Ámbár, a Life is Strange végigjátszása után azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy mégsem olyan mókás ez a képesség.

Forrás: http://static1.gamespot.com/uploads/original/1547/15470456/2836172-life_is_strange_ep2_principles_office_02.jpg

Max története lezárult, de ez nem jelenti azt, hogy nem jelenik meg majd sok ehhez hasonló kiváló minőségű interaktív mozi a piacon. Nem kizárt, hogy az ilyen fajtájú videojátékokat a szórakoztatóipar egyik legnagyobb újítóiként fogjuk számon tartani. A technológia hamarosan olyan szintre jut, hogy a grafikai megvalósítás az élethűség határát fogja súrolni, olyannyira, hogy nem tudunk majd különbséget tenni a virtuális és valós világ képi megjelenése között. Így talán egy médiummá fog olvadni a mozi és a videojáték, avagy filmnézés közben interaktív módon meghatározhatjuk majd a cselekményeket, és nem maradunk pusztán passzív szemlélők.

Forrás: https://s3-us-west-1.amazonaws.com/shacknews/assets/editorial/2015/07/Screenshot4.jpg