Forrás: http://peckopivo.com/wp-content/uploads/2014/08/cyberbullying.png |
Ha már egy korábbi bejegyzésemben szó volt a szextingről, essék szó a cyberbullyingról is. Ahogy a szextingben is, a cybelbullyingban is legtöbbször tinédzserek vagy fiatalok érintettek, akik különféle veszélyeknek vannak kitéve. A cyberbullying ugyanis az internetes rendszer olyan sajátossága, ami miatt sok fiatal lett lelki beteg vagy követett el öngyilkosságot. Nem elég, hogy az áldozat az iskolában az osztálytársai zaklatásai miatt szenved, hazaérve az interneten valamelyik közösségi oldalon folytatódik a terrorizálás. Ilyenkor a sértett személyben lelki, illetve mentális zavar léphet fel, és olyan mélységű depresszióba zuhanhat, amely akár öngyilkosságba is hajszolhatja. A fiatal korosztályokon belüli erőszak mindig is jelen volt, manapság azonban az informatika térnyerésével tovább tetéződik a baj. Az újfajta, online térben folytatódó lelki terror érzelmileg még megterhelőbb, és nagyobb csapást mérhet, mint a fizikai bántalmazás, valamint ugyanolyan nehéz megszabadulni tőle. A felnőttek pedig aligha tudják ezt szabályozni, sőt gyakran nem is tudnak róla.
Érdemes kézbevenni egy iskolai erőszakról szóló könyvet, amelynek a borítója alább látható. Ugyan nem az egész könyv foglalkozik az internetes zaklatással, csupán egy fejezete, mégis fontos az iskolai környzetbeli konfliktus témaköre is, hiszen ennek folyománya lehet a cyberbullying. Ahogy az a könyv címéből kitűnik, az írónő három fő kategóriába sorolja a szereplőket, és külön fejezetek formájában elemzi őket, valamint még hasznos tanácsokkal is szolgál. Ezt a könyvet minden szülőnek érdemes elolvasnia, akármilyen szerepkörbe tartozó gyerekük van, de azok számára is ajánlott, akiket csupán érdekel a téma.
Forrás: http://konyvtar.elte.hu/hu/node/3155 |
Hozzá kell tennem, hogy a szexting és a cyberbullying esetében is felmerül a tiltott pornográf felvétellel és a személyes adatokkal való visszaélés vétsége. Ezek még a felhasználók magánszférához való viszonyulását is átértékelhetik. A cyberbullying más személy magánéletének semmibe vételét, a szexting pedig az érintett személy magánéletének teljes, önkéntes megnyitását és annak védelméről való lemondását jelenti.
A jelenség hasonló változata, a cyberstalking fogalma nem összekeverendő a cyberbullyinggal. Ezek a zaklatók szintén egyfajta zavaró tényezők az internetes világban, hiszen személyes adatokat gyűjtenek a célpontjukról, az áldozat pedig sokszor nem tudja kivel áll szemben, ezért úgy érezheti, hogy zaklatója akár a közelében is lehet, amitől félelemérzet fogja el.
Forrás: http://www.businesscomputingworld.co.uk/smartphones-and-the-rise-of-cyberbullying/ |
Végül az a javaslatom, hogy egyáltalán ne reagáljunk, ne írjunk semmit senkinek; sem a zaklatóknak, sem a népes közönségnek sem szöveges, sem videós formában, különben azt provokációnak veszik. Julie Ann Horvath is azt mondja, hogy szakítsunk meg mindenféle kapcsolatot a trollokkal. Blokkoljuk őket valahogy; a legtöbb rendszer rendelkezik ilyen lehetőséggel. Ha Facebookon vagyunk, egyszerűen csak tiltsuk le őket, hogy soha a büdös virtuális életben ne kelljen többet látnunk egymást, és így ne tudjanak több mocskolódó üzenettel bombázni bennünket. Ha másokkal kibeszélnek, sőt még létre is hoznak egy gyűlölködő facebookos csoportot, az ellen nem nagyon tudunk mit tenni azon kívül, hogy hagyjuk őket a fenébe, esetleg rendőrségi feljelentést teszünk ellenük becsületsértés vétségéért.
És még valami! Soha ne várjunk sem megértést, sem segítséget az internetes közösségtől, hiszen sok rosszindulatú és arctalan ember (bocs, inkább troll) csak tovább akarja tüzelni a gyűlöletet a monitorok mögül, és élvezi, ha szenved az áldozat. Egyáltalán nem érdekli őket a szenvedő fél, sőt sokszor még arra is ösztönzik, hogy kövessen el öngyilkosságot. Ehelyett inkább forduljunk a hozzánk közelebb álló emberekhez, például a szüleinkhez, a közeli barátainkhoz, a tanárokhoz, és ha ez nem lehetséges, a különböző segélyszolgálatokhoz (a linkek a cikk végén találhatók). Nem mondom, hogy könnyű, de ha csak segítségkérés nélkül a párnánkba fojtjuk könnyeinket, és közben arra várunk, hogy megtörténjen a csoda, és a zaklatók békén hagyjanak minket, hiába.
Hogy miért nem akarnak beszélni a gyerekek a szüleikkel? Mert szégyellik magukat, titkolóznak, úgy gondolják, hogy a szülők úgysem értenek a számítógéphez és az internethez, és félnek a komoly következményektől, például számítógéphasználattól való eltiltástól. Ez nem helyes hozzáállás, sem az áldozat, sem a szülők részéről. Egyesek azt mondják, hogy egy családi beszélgetés keretében, vacsora közben, amikor oldottabb a hangulat, könnyebb kibeszélni a problémákat, és közösen kitalálni valami ésszerű megoldást. Így hát bátran próbálják ki ezt a módszert!
Továbbá érdemes felkeresni a www.biztonsagosinternet.hu, a www.internethotline.hu, és a www.kek-vonal.hu címen elérhető hasznos oldalakat.
Végül már csak a grooming maradt hátra, amely szintén egy említésre méltó témakör.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése