 |
| Forrás: http://ec.europa.eu/digital-agenda/sites/digital-agenda/files/EU%20Media%20Futures%20Forum%20pic_0.jpg |
Az internet megjelenése előtt egész mást jelentett az információbiztonság és az azzal kapcsolatban elkövetett jogsértés, mint manapság. Az emberek személyes adatai sokkal kevésbé voltak veszélyben. A legnagyobb veszélyt legfeljebb az jelentette, ha valakinek ellopták a személyes iratait, pl. a személyigazolványát, mert azzal vissza lehetett élni. Az ezzel kapcsolatos jogsértések közül a legsúlyosabb volt a ma is ismert okirathamisítás.
Az adatvédelem kérdésével kapcsolatban a személyes adatok a világháló előtt még csak az ezzel megbízott, megfelelő szintű illetékességgel rendelkező adatkezelők kezében voltak, és nagyon kicsi volt az esélye annak, hogy a kiszivárgás során a nagyközönség számára is elérhetővé válnak. Erre az egyik jó példa a kórházi "adatbázis", amikor papírkartotékokon tárolták a betegekről szóló információkat, mint például név, születési idő és hely, anyja neve, lakcím, betegsége. A magánszemélyek is általában papíralapú hordozókon tárolták a saját információkat, mint például a fényképeiket, amelyek meg tudtak maradni az otthon biztonságában, így nem fenyegetett az a veszély, hogy sérül a privátszférájuk. Amikor még nem volt mindennapos gyakorlat az internetezés, addig főleg az jelentette a problémát, hogy a különféle adathordozók kézről-kézre, illetve gépről-gépre jártak, hogy hozzá tudjanak az emberek férni az adatokhoz, viszont a rajtuk lévő vírusokkal meg is lehetett fertőzni a számítógépeket. Akkoriban leginkább a floppy, a CD és a winchester jelentette a legfontosabb adathordozót.
Az adatvédelem kérdésével kapcsolatban a személyes adatok a világháló előtt még csak az ezzel megbízott, megfelelő szintű illetékességgel rendelkező adatkezelők kezében voltak, és nagyon kicsi volt az esélye annak, hogy a kiszivárgás során a nagyközönség számára is elérhetővé válnak. Erre az egyik jó példa a kórházi "adatbázis", amikor papírkartotékokon tárolták a betegekről szóló információkat, mint például név, születési idő és hely, anyja neve, lakcím, betegsége. A magánszemélyek is általában papíralapú hordozókon tárolták a saját információkat, mint például a fényképeiket, amelyek meg tudtak maradni az otthon biztonságában, így nem fenyegetett az a veszély, hogy sérül a privátszférájuk. Amikor még nem volt mindennapos gyakorlat az internetezés, addig főleg az jelentette a problémát, hogy a különféle adathordozók kézről-kézre, illetve gépről-gépre jártak, hogy hozzá tudjanak az emberek férni az adatokhoz, viszont a rajtuk lévő vírusokkal meg is lehetett fertőzni a számítógépeket. Akkoriban leginkább a floppy, a CD és a winchester jelentette a legfontosabb adathordozót.
Ennek megfelelően az ezzel kapcsolatos információk is kevésbé voltak jellemzőek, nehezebben vagy máshogy lehetett azokhoz hozzáférni. Leginkább bűnmegelőzéssel foglalkozó cikkekben, TV-műsorokban foglalkoztak pl. azzal, hogy az emberek mit tehetnek a személyes irataik védelme érdekében, vagy ha már megtörtént a baj, akkor mit tegyenek. Az adatkezelésre voltak megfelelő jogszabályok, az adatokat megfelelő felhatalmazással rendelkező állami szervek kezelték, illetve voltak olyan jogszabályok is, amelyek a jó hírnévhez való jogot és a becsületsértés elleni védelmet biztosították.
Az internet elterjedése előtt megjelent folyóiratok és könyvek sokkal inkább a számítástechnikával foglalkoztak, mint az információbiztonsággal, tehát nem volt jellemző, hogy adatvédelemről szóló cikkeket, publikációkat, könyveket adjanak ki magánemberek számára. Főleg papíralapú forrásokból lehetett információkat szerezni az informatikával kapcsolatban, a televíziós és rádiós média azonban nem nagyon foglalkozott vele. Amúgy is e témával csak elenyésző számban foglalkoztak, mivel még nem volt bevett gyakorlat, hogy a magánemberek is rendelkeznek számítógépes eszközökkel, különösen a rendszerváltás előtt. Nálunk kevésbé volt jellemző az, hogy külföldi forrásokhoz is hozzá lehetett férni.
 |
| Forrás: http://stockportal.hu/wp-content/uploads/2014/11/sajto1.jpg |
Az internet megjelenésével gyökeresen megváltozott a helyzet. Mivel a világ embereinek a java része rendelkezik már ilyen kapcsolattal, így bárki bármihez nyerhet hozzáférést. Ezek az adatok ugyanúgy másolhatóvá váltak, mint az összes digitális tartalom, ezáltal ellophatóak, kiszivároghatóak, és felvetődik a visszaélések lehetősége. A Web 2.0 jegyében született alkalmazások és közösségi szolgáltatások csak súlyosbítják a problémát. Olyan jelenségről beszélünk, amely több évtizede még sosem fordult elő, avagy a privátszféra biztonsága nagyon labilis és az otthoni dolgok könnyen kikerülhetnek a külvilágba. Már nemcsak a sajtó szolgáltat információkat ellenőrzött keretek között, hanem maguk a magánszemélyek mindennemű szűrés nélkül is feltöltenek mindenfélét magukról, akár más emberekről is, és éppen ez jelentki az internet egyik árnyoldalát.
Az internet, de főleg a Web 2.0 térnyerését követően megjelentek az adatvédelemmel, privátszférával kapcsolatos publikációk is, amelyek megpróbálják figyelmeztetni az embereket arra, hogy körültekintőbbek legyenek a saját adataik kezelésénél. Világszerte akár az online híroldalakon is hallani sok olyan tragikus eseményt, amelyek a személyes adatok kiszivárgásának a következményei.
Néhány példa a folyóiratokról, számítógépes szaklapokról:
- CHIP
- PC World
- Computerworld (Számítástechnika)
- Computer Panoráma (2008-ban megszűnt)
- Linuxvilág (2007-ben megszűnt)
- Information Technology (it-inftech)
Könyvek:
- Hétpecsétes történetek - Információbiztonság az ISO 27001 tükrében
- Hétpecsétes történetek II. - Információbiztonság az ISO 27000 szabványcsalád tükrében
Néhány, a témába vágó internetes forrás a világháló elterjedése óta:
- IT Café
Az emberek alapból sincsenek tudatában az ilyen fajta kockázatoknak, és meggondolatlanul osztanak meg magukról adatokat, ezért kell reklámozni az információvédelemről szóló publikációkat. Az a baj, hogy alig jelennek meg magával az adatvédelemmel, privátszférával foglalkozó hagyományos, nyomtatott források, akár folyóiratokról, akár könyvekről van szó, hogy felhívják erre a veszélyre az emberek figyelmét. Az online források is hasonlóan csekély számban foglalkoznak kifejezetten erre a témára öszpontosítva, és annyira szét vannak szórva a világhálón, hogy elkerüli a nagyközösség figyelmét. Továbbá az ilyen forrásoknak az is lenne a feladatae, hogy bemutassák a privátszféra védelmét fokozó technológiákat, hogy minél többen alkalmazzák azokat. Örvendetes az, hogy sok publikáció jelenik meg a vírusirtással, vírusvédelemmel kapcsolatban, bár van némi átfedés, de ez nem mindig egyenlő az adatvédelemmel. Ezért szükség van egy olyan oldalra is, amely összefogja az információvédelemmel foglalkozó weboldalakat és bemutatja a nyomtatott irodalmakat és folyóiratokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése