Life is Strange

Forrás: https://i.ytimg.com/vi/a6ujV3ywads/maxresdefault.jpg

Hosszú idő elteltével most egy rendkívüli poszt következik, mivel egy videojátékról írok, melynek címe Life is Strange. Úgy érzem, hogy a témája okot ad arra, hogy a blogomban megírjam a vele kapcsolatos véleményemet, de vehetjük úgy is a dolgot, hogy ez csak ürügy. Már a legelején leszögezem, hogy ritkán tapasztaltam életemben olyan magával ragadó élményt és érzelmi hullámvasutat, amelyet ez a fantasztikus játék nyújtott számomra, és nálam ezzel elnyerte a dobogós helyezést a legjobb videojátékok listáján. Ez már nem is mondható igazán játéknak, inkább egyfajta interaktív filmsorozatnak, de technológiája miatt a videojátékok kategóriájába soroljuk. Az öt részes eposz első része 2015 januárjában jelent meg, a fináléja viszont csak októberben, vagyis több hónap telt el az egyes epizódok között. Aminek igazán örültem, hogy PC-re is elérhetővé tették, tehát nem valamelyik konzol exluzivitásával adták ki.

Kérdőíves felmérés eredménye

Forrás: http://www.szodligetsport.hu/taxonomy/term/1?page=6

2014. január 24. és február 1. között kérdőíves felmérést végeztem. A Google Drive szolgáltatás segítségével szerkesztettem meg a kérdőívemet, majd megosztottam a legnépszerűbb közösségi oldalon, a Facebookon. Az elemzéshez, az ábrák és táblázatok elkészítéséhez a Microsoft Excel programot használtam. A válaszadók számának növelése érdekében megkértem pár ismerősömet, hogy ők is osszák meg a kérdőívet, de voltak, akik ezt maguktól is megtették. Egy hét alatt összesen 135-en válaszoltak a kérdéseimre, ami elegendő mennyiség volt ahhoz, hogy képet tudjak alkotni az emberek információkezelési szokásairól az interneten, különösen a közösségi oldalakon. Megállapíthatom, hogy a folyamat sikeresen lezajlott, és használható mennyiségű adatot sikerült begyűjtenem, ami egy ilyen típusú elemzéshez szükséges. Két dolgot szeretnék előrebocsátani. Az első, hogy a felmérés a teljesség igénye nélkül készült, tehát nem fog mindenre kiterjedő választ adni a felhasználók internetes viselkedésével kapcsolatban. Ennek ellenére világos képet tudtam alkotni például arról is, hogy milyen információt, milyen módon osztanak meg egymással az emberek. Ez szerintem elegendő segítséget fog nyújtani annak megértéséhez, hogy mindennek milyen következményei vannak. A másik dolog, amit tisztázni szeretnék, az, hogy a kérdések között nem tüntettem fel konkrétan a Facebookot, hanem helyette az „Ön által leggyakrabban felkeresett közösségi oldal” fordulatot használtam. Ezt azzal indokolom, hogy lehetnek olyan emberek is, akik alig használják a világszinten legnépszerűbb közösségi szolgáltatást, és inkább valamelyik konkurenst preferálják. Mindenestre a vonatkozó ábrán (8. ábra) megfigyelhető, hogy a Facebook a legnépszerűbb az összes között. Az is nyilvánvaló, hogy a válaszok nagy valószínűséggel nem lehetnek olyan pontosak, mint amilyennek mutatkoznak. Előfordulhat, hogy másként értelmezte valaki a kérdéseket, vagy nem volt teljesen őszinte, így nagyon nehéz elszakadni a szubjektivitástól. Utóbbi állításomra a legkézenfekvőbb példa valószínűleg a közeli ismerősök száma.

Adatvédelmi témák összetevője az interneten

Az információbizonsági kérdésekről, és azon belül az adatvédelemről szóló primer, avagy elsődleges információk lehetnek akár a vírusirtó, informatikai, biztonságtechnikai cégek vagy az adatvédelmi hivatal jelentései. A cégek különféle szolgáltatásokat nyújthatnak, mint pl. biztonsági mentés, tűzkár utáni helyreállítás, fölösleges vagy inkriminált adatok eltávolítása, és a saját munkájukat hirdetik. Másodlagos információforrás az, ami ezeket a tevékenységeket vagy jelentéseket ismerteti, illetve ezekről tájékoztat. Ilyen körben hozzáférhető még sokféle biztonsági előírás is, amelyben különféle fenyegetésekre hivatkoznak.

Forrás: http://www.giz-cpmf.org/tl_files/images/header/webpages.jpg

A világhálóba keveredett ember - könyvajánló

Forrás: http://www.eltereader.hu/media/2013/12/Veszelszki_borito_reader.jpg

Az egyelőre rendkívülinek tűnő blogbejegyzésem témája akár rendszeressé is válhat, ugyanis a tervem szerint, ha valamilyen világhálóval kapcsolatos könyv megjelenik, amelynek némi köze van az információbiztonsághoz, és érdemesnek találom ajánlani, akkor természetesen így teszek. Jelen esetben most egy Veszelszki Ágnes által szerkesztett könyvet szeretnék bemutatni, melynek címe "A világhálóba keveredett ember". 

Információbiztonsági kérdések a hagyományos médiában

Forrás: http://ec.europa.eu/digital-agenda/sites/digital-agenda/files/EU%20Media%20Futures%20Forum%20pic_0.jpg

Az internet megjelenése előtt egész mást jelentett az információbiztonság és az azzal kapcsolatban elkövetett jogsértés, mint manapság. Az emberek személyes adatai sokkal kevésbé voltak veszélyben. A legnagyobb veszélyt legfeljebb az jelentette, ha valakinek ellopták a személyes iratait, pl. a személyigazolványát, mert azzal vissza lehetett élni. Az ezzel kapcsolatos jogsértések közül a legsúlyosabb volt a ma is ismert okirathamisítás.

Az adatvédelem kérdésével kapcsolatban a személyes adatok a világháló előtt még csak az ezzel megbízott, megfelelő szintű illetékességgel rendelkező adatkezelők kezében voltak, és nagyon kicsi volt az esélye annak, hogy a kiszivárgás során a nagyközönség számára is elérhetővé válnak. Erre az egyik jó példa a kórházi "adatbázis", amikor papírkartotékokon tárolták a betegekről szóló információkat, mint például név, születési idő és hely, anyja neve, lakcím, betegsége. A magánszemélyek is általában papíralapú hordozókon tárolták a saját információkat, mint például a fényképeiket, amelyek meg tudtak maradni az otthon biztonságában, így nem fenyegetett az a veszély, hogy sérül a privátszférájuk. Amikor még nem volt mindennapos gyakorlat az internetezés, addig főleg az jelentette a problémát, hogy a különféle adathordozók kézről-kézre, illetve gépről-gépre jártak, hogy hozzá tudjanak az emberek férni az adatokhoz, viszont a rajtuk lévő vírusokkal meg is lehetett fertőzni a számítógépeket. Akkoriban leginkább a floppy, a CD és a winchester jelentette a legfontosabb adathordozót.

Okostelefónia vagy okostelefóbia?

Forrás: http://www.pcadvisor.co.uk/reviews/mobile-phone/3496524/lg-g-flex-curved-smartphone-review/

Mi teszi okossá az okostelefonokat? Mivel érdemelte ki az „okos” jelzőt? Talán azzal, hogy okosabb, mint a többi hagyományos mobiltelefon, mert a sok különféle mobilalkalmazások miatt majdnem annyit tud, mint a személyi számítógépek? Ennyi erővel akár a személyi számítógépeket is nevezhetnénk okosnak, sőt azok szerintem ebből a szempontból sokkal okosabbak, mert például sokkal nagyobb teljesítménnyel bírnak.

A nagy kérdés az, hogy az okostelefon jó vagy nem jó dolog? Erre a kérdésre nem lehet egyértelműen választ adni; nyilván vannak hasznos tulajdonságai, de megvallom, nekem van némi ellenérzésem vele kapcsolatban. Hogy miért? Mindjárt kiderül a cikkemből.

Nem vagyok oda a mémekért, de szerintem nagyon találó a lenti kép, amely talán az egész cikkem lényegét összefoglalja.

Grooming

Végül elérkeztünk a cikksorozatom utolsó állomásához, amely a grooming témakörre épül (nem, a szó nem testápolást jelent magyarul). Ha internetes környezetről beszélünk, akkor a fogalom lényegében véve behálózást, becserkészést takar, amikor egy felnőtt, egy pedofil, az internet segítségével gyermeknek kiadva magát próbál kiskorúak közelébe férkőzni. Az ilyen felnőttek értenek a gyerekek nyelvén, és általában valamilyen közösségi oldalon vagy chat szolgáltatáson kezdeményezik velük a beszélgetést, hogy elnyerjék a bizalmukat, és kiválaszthassák a "megfelelő" áldozatot.

Bizony, ez nem hangzik túl fényesen. Tökmindegy, hogy a felnőttek gyereknek adják-e ki magukat, vagy vállalják-e a valódi korukat, szerintem mindkét eset ugyanúgy aljas. Akár webkamerán keresztül, akár fizikai érintkezés folyamán fajtalankodnak egy gyerekkel, az ugyanolyan bűncselekménynek minősül. Nincs mit szépíteni rajta!

Sajnálatos módon sok szülő nem figyel a gyerekük internetezési szokásaira, így a ragadozók könnyebben becserkészik őket. Sőt sok esetben még személyes találkozóra is sikerül rávenni őket, amelynek következtében a gyermekáldozatok eltűnnek, és rosszabb esetben a szülők soha nem láthatják őket viszont. "Jobb" esetben is a gyermekek olyan súlyos lelki sérülést szenvednek, ami kihatással van egész hátralévő életükre; így van ez még egy virtuális találkozás esetében is.

Létezik egy, a világon egyedülálló módszer arra, hogy a legújabb technológiák felhasználásával hatékonyan elfogják a pedofilokat. Ehhez egy nem akármilyen kislány segítségét vették igénybe.

Forrás: http://www.cnet.com/news/meet-sweetie-a-virtual-girl-created-to-target-child-predators/